A darab a századforduló melankolikus, csillogó, mégis kiüresedett Bécsébe kalauzol minket. Központjában Anatol áll, a gazdag, unatkozó és javíthatatlanul romantikus világfi, aki állandóan a „tökéletes szerelmet” keresi, de valójában csak saját érzelmeinek és illúzióinak rabja. Minden jelenet egy-egy újabb állomás Anatol szerelmi kalandozásaiban, ahol hűséges barátja, a józan és ironikus Max próbálja őt (többnyire sikertelenül) visszarántani a valóságba.
Schnitzler zsenialitása abban rejlik, hogy Anatolt nem egyszerű nőcsábászként ábrázolja, hanem egy modern, bizonytalan hősként, aki retteg az öregedéstől és a valódi elköteleződéstől. A párbeszédek sziporkázóak, könnyedek, de a felszín alatt ott bujkál a magány és az elmúlás szomorúsága.
„Anatol a pillanat művésze, aki csak addig szeret valakit, amíg saját magát látja a másik szemében.”
Szereposztás:
Anatol – Márton András Max – Vajda László Cora – Kovács Nóra Gabrielle – Béres Ilona Bianca – Csongrádi Kata Annie – Káldi Nóra Elza – Császár Angéla Ilona – Bánsági Ildikó Franz, Anatol inasa – Sugár László Pincér – Hetés György
Fordította: Bíró Lajos és Gömöri Jenő Rádióra alkalmazta: Sós György Technikai munkatárs: Bán Péter, Cornides Tamás és Jónás Tibor Zenei szerkesztő: Török Etel Dramaturg: Solténszky Tibor Rendező: Török Tamás (1983 - sztereó)
A történet az 1890-es évek végén játszódik, a nagy klondike-i aranyláz idején. Főhőse Buck, egy hatalmas termetű, békés és méltóságteljes kutya, aki a napfényes Kalifornia egyik nagybirtokán éli gondtalan életét.
A sorsfordulat
Buck sorsa akkor vesz drasztikus fordulatot, amikor a kertészsegéd – adósságai miatt – titokban eladja őt. A kutya egy sötét ládába zárva találja magát, és mire feleszmél, már a messzi, fagyos északon van. Itt az arany után kutató embereknek és a postaszolgálatnak hatalmas szükségük van az olyan erős, szívós állatokra, mint ő.
Harc a túlélésért
Buck számára a civilizált világ szabályai egy csapásra érvénytelenné válnak. Meg kell tanulnia a "bot és a fog törvényét":
Alkalmazkodás: Megtanulja, hogyan kell szánt húzni a térdig érő hóban és hogyan kell aludni a jég alatt.
Ösztönök: A kényelmes otthon emléke lassan elhalványul, és Buckban ébredezni kezdenek ősei, a farkasok évezredes ösztönei.
Falkaharc: Be kell illeszkednie a többi szánhúzó kutya közé, ahol minden falat ételért és a hierarchiában elfoglalt helyért meg kell küzdeni.
A hívó szó
Miközben Buck gazdáról gazdára vándorol – akik között akadnak hozzáértő postások és kegyetlen szerencsevadászok is –, egyre erősebben hallja a közeli erdők mélyéről érkező titokzatos hívást. Ez a hang a szabadságról és a vadonról mesél neki.
A történet Buck lenyűgöző jellemfejlődését követi nyomon: hogyan válik egy elkényeztetett házikedvencből a fagyos észak egyik legszívósabb és legtiszteltebb élőlényévé, miközben folyamatosan vívódik az emberek iránti hűség és a természet vad hívása között.
Mit érdemes figyelni a rádiójátékban?
Mivel ez egy rádióváltozat, érdemes figyelni a hanghatásokra: a száncsengőkre, a kutyák vonyítására és a szél zúgására, amik Szabó Gyula mély, megnyugtató, mégis erőt sugárzó hangjával együtt repítenek el Alaszka vad tájaira.
Szereplők:
Buck, a kutya – Szabó Gyula Az író – Gábor Miklós Énekes – Papp János Rikkancs – Petrik József Pecér – Horváth Ferenc Mollie – Grünwald Kati Alice – Gelecsényi Sári Manuel – S. Tóth József Kínai – Maros Gábor Kiképző – Szilágyi Tibor Perrault – Kovács István Francois – Szatmári István Charles – Pathó István Hal – Fonyó József Mercedes – Dömötör Erzsi Helybeliek – Környei Oszkár, Turgonyi Pál és Somogyvári Pál John Thorton – Mádi Szabó Gábor Pete – Szigeti Géza Hans – Farády István Kék Sólyom – Szabó Ottó Öreg indián – Garas Dezső
Közreműködött:
Győrffy György Henkel Gyula Kajtár Róbert Koldus Nagy László Kozák László
Fordította: Réz Ádám Rádióra alkalmazta: Szalai Attila A felvételt Dobó Katalin és Ördög Zsuzsanna készítette Zenéjét szerezte: Dobsa Sándor Zenei munkatárs: Horkai Rózsa A rendező munkatársai: Bódog Pál és Kovács Mari Dramaturg: Asperján György Rendezte: Csajági János (1980 - monó)