A darab a századforduló melankolikus, csillogó, mégis kiüresedett Bécsébe kalauzol minket. Központjában Anatol áll, a gazdag, unatkozó és javíthatatlanul romantikus világfi, aki állandóan a „tökéletes szerelmet” keresi, de valójában csak saját érzelmeinek és illúzióinak rabja. Minden jelenet egy-egy újabb állomás Anatol szerelmi kalandozásaiban, ahol hűséges barátja, a józan és ironikus Max próbálja őt (többnyire sikertelenül) visszarántani a valóságba.
Schnitzler zsenialitása abban rejlik, hogy Anatolt nem egyszerű nőcsábászként ábrázolja, hanem egy modern, bizonytalan hősként, aki retteg az öregedéstől és a valódi elköteleződéstől. A párbeszédek sziporkázóak, könnyedek, de a felszín alatt ott bujkál a magány és az elmúlás szomorúsága.
„Anatol a pillanat művésze, aki csak addig szeret valakit, amíg saját magát látja a másik szemében.”
Szereposztás:
Anatol – Márton András
Max – Vajda László
Cora – Kovács Nóra
Gabrielle – Béres Ilona
Bianca – Csongrádi Kata
Annie – Káldi Nóra
Elza – Császár Angéla
Ilona – Bánsági Ildikó
Franz, Anatol inasa – Sugár László
Pincér – Hetés György
Fordította: Bíró Lajos és Gömöri Jenő
Rádióra alkalmazta: Sós György
Technikai munkatárs: Bán Péter, Cornides Tamás és Jónás Tibor
Zenei szerkesztő: Török Etel
Dramaturg: Solténszky Tibor
Rendező: Török Tamás (1983 - sztereó)
MP3 - 48kHz - 320kbps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése