Ez a rádiójáték Nagy Lajos (1883–1954) fanyar humorú, ironikus és gyakran társadalomkritikus karcolataira épül. A válogatás központi motívuma az ember és a természet (vagy éppen a természetet pótló szobamadár) kapcsolata, amelyen keresztül a szerző a kispolgári lét fonákságait, a családi dinamikát és az emberi esendőséget mutatja be.
Összefoglaló a jelenetek tartalmáról:
1. Madarat tartunk
A keretjáték vagy kezdő kép azt az abszurd, mégis hétköznapi folyamatot mutatja be, ahogy egy család életébe betoppan egy madár. Nagy Lajos stílusára jellemzően „madártartás” nem csupán hobbi, hanem egyfajta küzdelem a kalitka tisztán tartásával, a magvakkal és a madár kiszámíthatatlan viselkedésével. A jelenet rávilágít, hogyan válik egy apró állat a családi feszültségek forrásává vagy éppen katalizátorává.
2. A racionalizált családfő
Ez a rész a szerző híres szatírája a mindent észszerűsíteni akaró modern emberről. A családfő – aki talán a madár érkezését is egyfajta „üzemeltetési” kérdésként fogja fel – megpróbálja a családi élet érzelmi és gyakorlati káoszát szigorú logikai rendbe szorítani. A humor forrása a rideg racionalitás és az élet kiszámíthatatlansága közötti éles ellentét.
3. Két madár a Képtelen természetrajzból
A Képtelen természetrajz Nagy Lajos egyik legnépszerűbb műve, amelyben a tudományos leírásokat parodizálva ad tűpontos (és gyakran lesújtó) jellemrajzot az emberekről.
Ebben a jelenetben két madárfaj „leírásán” keresztül valójában az emberi gyarlóságokat, a gőgöt és a butaságot figurázza ki a szerző, Agárdy Gábor és Schubert Éva jellegzetes hangkaraktereire építve.
4. A kanári
A kanári a tipikus polgári dísztárgy és „társ”. A jelenet azt az érzelmi kivetítést vizsgálja, amit a gazda végez az állatra: a madár éneke vagy hallgatása mögé sorsokat, tragédiákat vagy örömöket látnak bele, miközben a kanári valójában csak éli a maga korlátozott, kalitkába zárt életét.
5. A papagáj
A záró kép a papagájt, mint az emberi beszéd értelmetlen utánzóját állítja középpontba. A papagáj figurája kiváló metafora a kiüresedett frázisokra, a társasági fecsegésre és arra a jelenségre, amikor az emberek elbeszélnek egymás mellett, csak ismételgetve a saját rögzült mondataikat.
Művészi jellemzők
Stílus: Karcos, intellektuális humor, amely nem nevet meg hangosan, inkább elgondolkodtatóan mosolyogtat.
Színészi játék: A négy kiváló színész (különösen a karakterformálásban zseniális Schubert Éva és Agárdy Gábor) a hangszínek és hangsúlyok segítségével varázsolja elénk a 20. század közepi pesti lakások fojtott, mégis komikus légkörét.
Rendezés: Dobai Vilmos 1976-os rendezése a szöveghűségre és a színészi dikcióra épít, minimalista zenei aláfestéssel segítve Nagy Lajos szikár mondatainak érvényesülését.
Szereplők:
Agárdy Gábor
Dóka Emánuel
Kállay Ilona
Schubert Éva
Rádióra alkalmazta: Dániel Ferenc
Szerkesztő: Dénes István
Rendező: Dobai Vilmos (1976 - monó)
MP3 - 48kHz - 320kbps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése