„A sok tanulástól már megfájdult a fejem, a kis gimnazista lelkem szépre, másra vágyott. Akkor már hetek óta barátkoztam a könyv fedőlapjával, csak nem éreztem a vágyat arra, hogy fellapozzam. Benedek Marcell fordította Selma Lagerlöff kisregéynét. Mindkettő vonzott valamiért. Benedek Elek – az apa – Ezüst mesekönyve gyermekkönyvtáram egyik legszebb kötete volt. Nils Holgerson kalandjai pedig már akkor megmozgatták a fantáziámat. Csak tanulni ne kelljen, hát belekezdtem a Helgába. És nem tudtam letenni.
Sok-sok év után – érdekes – valamiről eszembe jutott. Soványka kis könyvecske, napokig kellett keresgélnem. Igazi boldogság volt megtalálni.
Mácsai Pál a rádió próbatermében kezdte a munkát. Beszélt Selma Lagerlöffről, Helgáról, és arról, hogyan képzeli el azt a távoli északon játszódó, mindennapi, apró drámákkal tűzdelt hangjátékot. Másnap, mikor elkezdődött a felvétel kicsinykét szorongtam. Féltem hallani a szöveget, melyet úgy szerettem. Amikor azt tapasztaltam, hogy a színészek örömmel játszanak, ötleteik vannak, kóstolgatják a hangulatot, a süvítő szélhez igazítják a hangukat, lelküket, s többféle képpen is elpróbálják, hogyan domborodik inkább a gondolat a szavak mögül, csöndben ujjongani kezdtem. Nem csak súlyos tehetségek játszottak, majd holnap keresett ifjak is. Valamennyien együtt érlelték azt a havat-jeget melengető hangulatot, mely a darab hátterét adja.
Helga megesett tanyai szolgálólány. Ennyi. Dehogy ennyi! Dráma és mosoly.”
A mű háttere és cselekménye
Selma Lagerlöf, az első női Nobel-díjas író, a „Helga” (eredeti címén: Tösen fran Stormyrtorpet – A mocsári lány) című kisregényében a tőle megszokott lélektani mélységgel és északi puritánsággal nyúl az erkölcs, az áldozatvállalás és az igazság kérdéseihez.
A történet középpontjában Helga áll, egy fiatal szolgálólány, aki egy gyermekkel marad magára. A falusi közösség megvetése és a bírósági tárgyalás megaláztatásai közepette Helga váratlan döntést hoz: visszavonja vádját a gyermeke apja ellen, mert nem akarja, hogy a férfi hamis esküt tegyen. Ez a tiszta és önzetlen gesztus indítja el azt a folyamatot, amelyben a fiatal gazda, Gudmund és környezete is kénytelen szembenézni saját lelkiismeretével.
Miért különleges ez a feldolgozás?
Mácsai Pál 1995-ös rendezése nem csupán egy lineáris történetmesélés, hanem egyfajta hangulati utazás. A darab a svéd vidék zord, fagyos világát állítja szembe az emberi lélekben rejlő melegséggel.
A színészi játék: Tóth Ildikó törékeny, mégis sziklaszilárd Helgája mellett a magyar színjátszás olyan óriásai teremtenek feszültséget, mint Csomós Mari vagy Tordai Gábor.
A hangkulissza: A süvítő szél, a hó ropogása és a csend dramaturgiai szerepet kap, ami Gebauer Mária zenei válogatásával válik egységessé.
A fordítás: Benedek Marcell klasszikus fordítása megőrzi a lagerlöfi szöveg balladisztikus tömörségét és költőiségét.
Összegzés
Ez a hangjáték több, mint egy „megesett lány” története; egy mélyen humánus példabeszéd a megbocsátásról és arról a belső tartásról, amely képes felülemelkedni a társadalmi előítéleteken. Ahogy a bevezetőben elhangzik: „havat-jeget melengető hangulat” – egy olyan alkotás, amely a távoli északról hoz üzenetet a szívnek.
Szereplők:
Helga - Tóth Ildikó
Gudmund - Tímár Andor
Gudmund anyja - Csomós Mari
Gudmund apja - Blaskó Péter
Helga anyja - D. Szabó Éva
Helga apja - Dengyel Iván
Hildur - Börcsök Énikő
Bíró - Juhász Jácint
Törvényszéki szolga - Tordai Gábor
Hildur apja - Székely Tamás
Béres - Galóczi Imre
Fordította: Benedek Marcell
Rádióra alkalmazta: Marschall Éva
Zenei munkatárs: Gebauer Mária
A felvételt Liszkai Károly és Vajda László készítette
Rendezte: Mácsai Pál (1995 - sztereó)
MP3 - 48kHz - 320kbps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése