A Lotte Weimarban (eredeti címén: Lotte in Weimar) Thomas Mann 1939-ben megjelent regénye, amelynek 1975-ös rádióváltozata a világirodalom egyik legkülönösebb találkozását dolgozza fel.
Történeti háttér
A cselekmény 1816-ban játszódik, 44 évvel azután, hogy Johann Wolfgang von Goethe megírta Az ifjú Werther szenvedései című művét. A regény (és a rádiójáték) alapja egy valós történelmi tény: Charlotte Kestner (született Buff), aki a Werther-regény „Lottéját” ihlette, idős asszonyként valóban Weimarba utazott, hogy meglátogassa az akkor már világhírű és valóságos „szellemi fejedelemként” élő Goethét.
Tartalmi összefoglaló
A történet Charlotte megérkezésével kezdődik a weimari „Elefánt” fogadóba. A hír gyorsan elterjed a városban: megérkezett a nő, aki miatt egykor fél Európa szerelmes volt az elmúlásba.
A rádiójáték jelentős része visszaemlékezésekből és párbeszédekből áll. Lottét sorra látogatják meg Goethe környezetének tagjai (titkárok, ismerősök, sőt Goethe fia, August is), akik saját szemszögükből festenek portrét a zseniről. Ebből kirajzolódik a kései Goethe alakja: egy magányos, gyakran hideg és távolságtartó óriás, aki feláldozta az emberi kapcsolatait és a környezetét a művészet oltárán.
A tetőpont
A mű középpontjában a várva várt találkozás áll az egykori szerelmesek között. Ez azonban nem egy érzelmes romantikus viszontlátás, hanem egy drámai szembesülés:
Lotte keresi a régi emléket és a hús-vér embert.
Goethe (akit a rádiójátékban a korszak egyik legnagyobbja, Latinovits Zoltán szólaltat meg) már csak a saját mítoszában él.
A beszélgetések során Lotte ráébred, hogy Goethe hogyan „használta fel” őt és közös múltjukat nyersanyagként a világhírű regényéhez, és mivé válik az ember, ha intézménnyé merevedik.
Miért különleges ez a feldolgozás?
Ez a rádióváltozat a magyar színjátszás aranykorának lenyomata. A szereposztás kiemelkedő:
Latinovits Zoltán Goethéje egyszerre monumentális és bizonytalan.
Bánki Zsuzsa méltóságteljes, mégis esendő Lotteként jelenik meg.
Gáti József rendezése precízen érzékelteti azt a fojtott, intellektuális légkört, ami Thomas Mann prózáját jellemzi.
A mű nemcsak egy régi szerelem utóhangja, hanem mély filozófiai eszmecsere a művész felelősségéről, az idő múlásáról és a valóság versus fikció kapcsolatáról.
Szereplők:
Johann Wolfgang von Goethe – Latinovits Zoltán
Charlotte Kestner (Lotte) – Bánki Zsuzsa
August von Goethe (Goethe fia) – Harkányi Endre
Dr. Friedrich Wilhelm Riemer – Benedek Miklós
Adele Schopenhauer – Ilosvay Katalin
Mager – Horkai János
Rose – Izsóf Vilmos
Kestner – Nagy István
Fordította: Lányi Viktor
Rádióra alkalmazta: Pók Lajos
Rendezte: Gáti József (1975 - monó)
MP3 - 48kHz - 320kbps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése