Thomas Mann 1930-as remekműve, a Mario és a varázsló az európai irodalom egyik legerőteljesebb antifasiszta novellája (kisregénye), amely a manipuláció, a tömegpszichózis és az emberi akarat elvesztésének hátborzongató anatómiája.
Tartalomleírás
A történet az 1920-as évek végén játszódik egy képzeletbeli, olasz tengerparti üdülőhelyen, Torre di Venerében. A narrátor (az Író) és családja nyaralni érkeznek a kisvárosba, ám a pihentetőnek szánt utazást hamar megmérgezi a helyiek körében eluralkodó, túlfűtött és agresszív nacionalizmus, valamint az idegengyűlölet. A levegőben vibrál a feszültség, a hétköznapi apróságokból is nemzeti ügyet formálnak a helyiek – például abból, amikor az Író kislánya egy pillanatra meztelenül szalad a tengerbe.
A fojtogató hangulat a tetőfokára hág, amikor a városkába érkezik a rejtélyes és visszataszító külsejű illuzionista, Cipolla lovag. Az esti előadásra a kisváros apraja-nagyja összegyűlik, köztük az Író és családja, valamint a közkedvelt, gyanútlan helyi pincérfiú, Mario is.
Cipolla előadása korántsem egyszerű bűvészmutatványokból áll: a férfi valójában egy gátlástalan, hipnotikus erejű zsarnok. Ostorával és akaraterejével teljesen megtöri a közönség ellenállását. Eléri, hogy a tiszteletreméltó polgárok nevetséges dolgokat műveljenek:
Tehetetlenül táncolnak a színpadon az akarata szerint.
Képtelenek felemelni a karjukat, ha ő megtiltja.
Elveszítik a saját identitásukat és szabad akaratukat.
A hipnózis és a lelki terror csúcspontjaként Cipolla kiszemeli a melankolikus, szerelmi bánattól szenvedő Mariót. A varázsló kegyetlen játékot űz a fiú tiszta érzéseivel: elhiteti a hipnotizált pincérrel, hogy ő élete szerelme, Silvestra. Cipolla arra kényszeríti a lázálomban lévő Mariót, hogy a közönség előtt csókolja meg őt.
Amikor Mario felébred a transzból, és szembesül a szörnyű megaláztatással, a közönség gúnyos nevetése közepette lerohan a színpadról. A megalázottság és a hirtelen feltámadó emberi méltóság tragikus lépésre sarkallja: fegyvert ránt, és két lövéssel véget vet a zsarnok életének.
A drámai és sokkoló végkifejlet után a tömeg feleszmél a bénultságból. Az Író és családja számára a gyilkosság borzalma ellenére is egyértelművé válik: ez a szörnyű végjáték egyben a felszabadulást, a gonosz igézet megtörését jelentette.
Miért különleges ez a rádióváltozat?
Török Tamás 1984-es rendezése mesterien használja ki a rádiójáték adta lehetőségeket. Cipolla (Gáti József) hipnotikus, uralkodó hangja és a tömeg moraja a fülhallgatón keresztül még fojtogatóbb élményt nyújt, miközben Bács Ferenc kimért, intellektuális narrációja („Az író”) tökéletes ellenpontot képez a tengerparti kisvárosban elszabaduló kollektív őrülettel szemben.
Szereposztás:
Az író – Bács Ferenc
Az író felesége – Földi Teri
Cipolla lovag – Gáti József
Mario – Gyabronka József
Kislány – Várszegi Nicolette
Angolieri asszony – Káldi Nóra
Továbbá:
Basilides Zoltán
Bicskey Károly
Bérczy Krisztina
Dobák Lajos
Joó Katalin
Láng Balázs
Sugár László
Szilassy Gyula
Zenei munkatárs: Hegedűs Emmi
Dramaturg: Vágó Péter
Rádióra alkalmazta és rendezte: Török Tamás (1984 - sztereó)
MP3 - 48kHz - 320kbps
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése